Bejelentés


Prowler honlapja











Üzenőfal


Név:

Üzenet:





US.NAVY IN DESERT STORM 1/72

 

Eladva.


  Az ötlet Egy kezdő makettezőnek, akit ráadásul a modern repülőgépek érdekelnek,egyebek mellett szinte kötelező elkészíteni az US Navy gépeit. Így utólag belegondolva,több dobozt ill.gépet kaptam,vagy nagyon baráti áron vettem.Régi szép idők...

1996-99 között landoltak a készletek és a felújításra váró gépek a polcomon,és számuk növekedésével együtt állandóan alakult a koncepció is.Az gyorsan kiderült,hogy a gépeket össze kellene rendezni egy diorámába…amit 2000-ben fejeztem be. Volt néhány buktatója a dolognak,amit én igyekeztem elkerülni.Sajnos,ebben az időszakban néhány üdítő kivételtől eltekintve már eltüntek a fehér-szürke gépek,a színes századjelvényekkel együtt.És én pont ezeket a kivételeket kerestem,több-kevesebb sikerrel.A makettek oldalszámait és jelzéseit csak akkor véglegesítettem,ha megtaláltam fényképen is.Két gép közül pedig az érdekesebbet,szinesebbet választottam. Nagyon sok segítséget kaptam a barátaimtól, hiszen a gépeket „időben és térben” is el kellett helyezni, ezt pedig csak megfelelő irodalom alapján tudtam elvégezni. Sajnos,abban az időben még nem volt olyan „terülj-terülj asztalkám”,mint manapság.Minden elképzelhető helyen AJ-s fényképeket kerestem,visszalapoztam a régi újságokat,nyúztam a barátaimat...

Így azonban bizton állíthattam később a „felkészült zsűrinek”, hogy ezek a gépek valóban a CVN-71 USS Theodore Roosevelt fedélzetéről hajtották végre feladataikat a 90-es,első Öböl-háborúban.

Hasonlóképpen raktam össze mindegyik makettet,ezért ezt a konkrét gépeknél nem akarom oldalakon keresztül leírni.Aki már rakott össze 1/72-es csöves gépet,annak nem mondanék újat.Ha valahol plusszoltam,arra kitérek.Az alkalmazott festékek?Már fogalmam sincs...Leginkább Humbrol,ahhoz jutottam hozzá.Semmi bajom nem volt velük.Festettem szórópisztollyal,ecsettel,ahogy a helyzet megkívánta. Arra korán rájöttem,hogy nem szabad feltétlenül elfogadni az összeállítási rajzok színeit.Igyekeztem minél több fényképet megnézni és megtalálni az "arany középutat".

Az Intrudereknél talán Humbrol 127,128,kevergetve mindennel.A 2 Tomcat...már nem tudom. A kikevert színeket gyakran a feleségem "hagyta jóvá".Vagy nem... A futóműveket általában minden maketten feljavítottam egy kicsit,húzott szálból pótoltam a vezetékeket.A kerekekről eltávolítottam az öntési sorját,reszelővel egy kicsit lapítottam,majd lefestettem.

Az Intruderek és a Prowler pilonjain vékony csíkokból és húzott szálakból pótoltam a támasztócsavarokat,mert az eredeti gépeken is elég feltünőek és a maketten is nagyon jól mutat.A szükséges fegyverzetet álltalában az Italeri 177.számú kiegészítőjéből választottam.Általában a lefestett és összeállított pilon+függesztmény egységet ragasztottam fel a gépre.Ez sokkal egyszerűbb,mint pl.az Itruderre egyenként felimádkozni a fegyverzetet.A vízszintes vezérsíkokat,akna-ajtókat is külön festettem.A szélvédőt és a kabintetőt általában a géppel egy időben,a szórópisztolyban maradt és lassan sűrűsödő festékkel,de ecsettel festem. Így szinte az egész gépet ill.alkatrészeit le tudtam festeni,de a későbbi matricázás során sem kellett attól félnem,hogy a kiálló alkatrészeket letöröm.

A matricázást bonyolította,hogy szinte minden századjelvény saját készítés,vagy átalakítás. Ez után felragasztottam a futókat,hogy "lábra" tudjam állítani a gépet.Végül rögzítettem a maradék alkatrészeket:pilonok,vezérsíkok,pitot-csövek... A navigációs– és információs fények helyét Tamiya X-11 chrome silverrel festettem be,utána ezt színeztem alkoholos filccel.Az Intruder-család szélvédője előtt van egy piros színű figyelmeztető fény,takarólemezzel,hogy a pilótát ne zavarja.A lámpa helyét a legvékonyabb injekciós tűvel fúrtam ki.Ezután átlátszó öntőkeretből láng fölött vékony szálat húztam.A szál végét ismét melegítettem addig,amíg pici félgömb alakúra vissza nem ugrott.A "búrát" piros alkoholos filccel szineztem be,a szárát viszont csak beragasztás előtt(festés után) vágtam rövidre.A takarólemez anyaga a legvékonyabb tejfölös pohár,amit még festés előtt pillanatragasztóval rögzítettem.

A 201-es F-14 Tomcat "VF-84 Jolly Rogers" Amivel kezdődött…

Még 95` körül kezdtem gondolkozni egy F-14-esen,melyik gyártó terméke legyen,milyen méretarányban,aztán a dolog eldőlt,amikor néhai Katona Miklós barátom nekem ajándékozta az Academy 1679.számú 1/72-es Tomcat készletét.

Pihent nálam is egy darabig,utána jött az ötlet: Egy dioráma,leszálló gép,szárny előre nyilazott állapotban,horog a kihúzott drótkötélben... De oda kell fék-és orrsegédszárny.Nosza,szike és borotvafűrész elő és kivágtam az említett alkatrészeket a félszárnyakból. Az eredmény 12db.,semmire sem hasonlító műanyagdarab.Na,ebből sem lesz semmi... Összetakarít,doboz el. Szerencsémre késöbb telefonon összetalálkoztam a pécsi Gál Istvánnal(sajnos,már Ő is az égben makettezik).Előadtam bánatomat,ő pedig ellátott könyvvel,rajzzal,jó tanáccsal.(És ha már US.NAVY,nem kell egy Prowler,néhány matricalap,baráti áron?Jöhet.De akkor már 2 gép,nagyobb dioráma...)

A Tomcat pilótafülkéjét a rajz és fényképek alapján összeállítottam, kifestettem.Összeragasztottam a félszárnyakat,a fék- és orrsegédszárnyakat. Sztirol csíkokból kialakítottam az orrsegédszárnyak alatti részeket.A szükséges helyeken tömítettem,csiszoltam.Szerencsére annó jó helyen barbárkodtam szét a dolgokat.Közben változott a koncepció,a gépet inkább a katapultálás előtti pillanatokban mutatom be.Ehhez a szárny megfelelő beállítása mellet szükség volt az orrfutó megrövidítésére is.Ezért a munkahengerből kivágtam 3mm-t,és a katapulthoz csatlakozó elemet is úgy ragaszrottam fel, hogy később a katapulthoz tudjam kapcsolni.A szárny elemeit külön-külön lefestettem,száradásuk után a 2 félszárnyat elhelyeztem a törzsben,folytatva annak összeállítását.Papírzsebkendővel betakartam a fülkét,majd szórópisztollyal lefestettem a törzset,a vezérsíkokat,pilonokat.

Száradás után felraktam a matricákat(figyelmeztető és üzemeltetési jelzések,századjelvények). A függőleges vezérsík fényes fekete,sárga és fém sávval.A többi matrica,de több helyről kell össze ollózni.Így állt össze a 201-es,de még ért meglepetés.A függőleges vezérsíkot biztos,hogy ide tervezték?Én nem szoktam háborogni,de elég gyatra az illeszkedés.Készre ragasztottam a futókat,az orrsegéd- és fékszárnyakat,pilonokat,pilóták az ülésekben...Felderítő bevetésre készülnek,a törzs alatt TARPS konténer,2 Sparrow és 2 Sidewinder rakéta.Festésüknél csak arra kell ügyelnünk,hogy lehetőleg ne gyakorló-változat, vagy súlymakett színeit vegyük alapul,amit legtöbbször láthatunk a fényképeken.

A 106-os F-14 Tomcat "VF-41 Black Aces" Menet közben valahol a 2 Intruder között egy ismerősnél: Van egy félkész repülőm,de már nem érdekel.Tudsz vele valamit kezdeni? És előkeres egy, már jól ismert Academy dobozt... Még egy Tomcat... Nagyon jó,ezt összerakom parkolási(tárolási) helyzetű szárnyakkal.De hol találok neki helyet? Sebaj,legfeljebb egy kicsivel nagyobb lesz a fedélzet. Az összeállítás (a szárny kivételével)mint az előzőnél. De menet közben,ahogy alakult a dioráma,itt is átalakítottam egy kicsit az orrfutót,hogy el tudjam fordítani.A kerék-tengelyen felfúrtam a későbbi vonórúd helyét,hogy össze tudjam kapcsolni a traktorral.A matricázást itt is a szükséges jelzések összeollózásával kezdtem.A függőleges vezérsíkokra kerülő századjelvényeket átlátszó matricalapra festettem, a betűk letrasetből vannak.A gép védő-vadász feladatra készül,ezért van rajta 2-2 Phoenix,Sparrow és Sidewinder rakéta.És természetesen az elmaradhatatlan póttartályok.

A 622-es EA-6B Prowler "VAQ-141 Shadowhawks" Az eredeti gép és pilótái,hát nem semmi... Nem tagadom,nagyon megfogott a Prowlerek és pilótáik által használt harceljárás és talán ennek fogtam neki a legnagyobb kedvvel. A Prowler a Hasegawa K14 készlete,amit Gál Istvántól kaptam.Nagyon régi az öntőforma,a második kiadás(csak új matricalap) is 1987-es... Ennek ellenére meg voltam vele elégedve.A japánok már akkor is tudtak...de a katapult-üléseket miért nem nézték meg?Olyanok,mintha a KP-val gyártatták volna le,teljesen feleslegesen,mert ember nincs,aki belerakja,olyan ronda. Műgyanta-másolatokkal orvosoltam a problémát.De ha már "erre jártam",fényképek alapján alakítgattam a műszerfalakon is.

Utána festés,matricázás.Száradás után összeállítottam a pilótafülkét.  Beültettem a helyére a lefestett pilótát és az első elektronikai tisztet. A szárny itt még nincs szétbontva,mint az újabb készleteknél.A fedélzeten állva viszont fel vannak hajtva a szányak.Ha már makettezés és a valóságoshoz közelítő megjelenítés…Nagy levegő...Rajta! Fényképeket találni a felhajtott szárnyról,a mozgató mechanizmusról és valahogy megcsinálni.(Természetesen nem ugyanaz,mint az Italeri Intruderé.)

Ekkor már lehetett hallani,hogy az Italeri nagy dobásra készül egy Intruder-sorozattal,ezért (is) beszereztem a Verlinden No.20 kiadványát,ami a megszokott színvonalon foglalkozik az Intruder-családdal.Nagyon jó döntés volt,sokat segített. Közben azt is észevettem,hogy egy főfutó-ajtót egybeöntöttek a szárnnyal,pedig az áttanulmányozott fényképeken álltalában nyitva van.Ismét borotvafűrésszel vágtam szét a szárnyakat,lesorjáztam és összeragasztottam a feleket.Műanyagdarabokkal befedtem a szárny réseit,fömítettem,csiszoltam.Sztirolból és húzott szálakból kialakítottam fordító és a reteszelő mechanikát,bepróbáltam a helyére,kicsit tömítgettem,csiszolgattam és közben szidtam a fene nagy vállalkozó kedvemet.

Mindez nem elég,közben találtam egy jó fényképet a jobb oldali nyitott elektronika-térről.Már vágtam is... Sztirolból elkészítettem az oldal- és válaszfalakat,lefestettem,utána húzott szálakból és öntőkeret darabokból pedig berendeztem.A takarólemezt tejfölös pohár anyagából vágtam ki, a bordáknak húzott szálakat ragasztottam be.Az egészet finoman laposabbra csiszoltam.Az ilyen maszek plusszolásoknál átgondolom a ragasztás-festés folyamatát.Ha készre ragasztom,akkor a végén kell nagyon óvatosan kifesteni,de a nagyobb egységeket festve is a helyére ragaszthatjuk. Ennyi kitérő után az összeállítással több gondom nem akadt.Kimaszkoltam a szükséges helyeket,utána lefestettem a géptörzset,a szárnyakat és az akna-ajtók külső oldalait.Száradás után Humbrol Maskol-lal és vékony öntapadós csíkokkal kimaszkoltam az impozáns századjelvény helyét a függőleges vezérsíkon,majd félfényes feketével lefújtam. Matricáztam a további jelzéseket,feliratokat.Száradás után ragasztottam fel a már lefestett futóművet.Összeállítottam és lefestettem a zavaró-konténereket a pilonokkal együtt,majd felragasztottam a szárnyra. A felhajtott szárny-részeket és a mozgató mechanikát csak a legvégén illesztettem a helyére és néhány csepp pillanatragasztóval fixáltam.

Az 536-os A-6E Intruder "VA-65 Tigers" Az Italeri 041-es készletét már nagyon sokan elkészítették,értékelték.Nagyon jó kritikákat kapott,joggal.Amikor megvásároltam,és kinyitottam a dobozt,én is nagyon elégedett voltam.(Persze,nagyon szélesek a panelvonalak,meg ilyesmi,de különben miről ismernénk fel a gyártót?) Azt hittem,hogy annyi szenvedés után ennek a gépnek az össteállítása sétagalopp lesz.

Összerak,lefest,mindjárt kész...amikor egy ismerősöm mutatott egy könyvet,benne (valószínűleg) az egyetlen sivatagi festésű Intruder 2 fényképe és még néhány érdekes dolog.Természetesen nem birtam ellenállni.Az orrkúpon és az alsó részeken megmaradt az eredeti szürke,a felső sötétebb szürkére festették fel a kétféle barnás színt.A feliratok,számsorok,jelzések mindenütt átmennek az egyik színből a másikba.Sajnos,a gépet nem fotózták körbe,ezért néhány helyen „ki kellett találnom” a mintákat.Oldal -és felülnézeti rajzon besatíroztam a látható mintákat és mivel reméltem,hogy az általam nem látott helyeken sem élték ki festőművész hajlamaikat,igyekeztem kipótolni a mintákat.Csak remélni tudom,hogy nem tévedtem nagyot. Kikevertem a 2 álcázó színt,a sötét: Humbrol 250+pár csepp110, a világos: 250+pici130.Meghagytam a már fenn levő álcázó színeket,de kimaszkoltam a világosabb szürkét és a radarkúpot, úgy fújtam fel a világos barnát.

Száradás után ismét maszkolás és jöhetett a sötétebb szín.Közben egy barátomnak vittem színmintát,ő szitázott nekem matricalapra számokat és betűket,amiket utána lefújtam félfényes lakkal.Ezekből állítottam össze a szükséges feliratokat és számsorokat.Mivel ez a matricázás teljesen ismeretlen terület volt számomra,sokszor meg kellett állni,kifújni magam… Utána már csak a szokásos,futóművek,felhajtott szárnyak,mozgató mechanizmus.A gép nem kapott fegyverzetet,a szokásos ellenőrzésre vár,láncokkal lerögzítve a fedélzethez.

Az 503-as A-6E Intruder "VA-36 Roadrunners" Ez az Intruder is átalakítás eredménye,csere útján került hozzám,szépen összeállítva,fehér-szürke színnel festve,matricázva.Eredetileg az Italeri 051-es EA-6A gépe.Az olaszok éltek a kínálkozó lehetőséggel,hiszen az A-6E öntőkeretein alig változtattak,pedig egy kicsivel többet kellett volna.(Készült ebben a sorozatban KA-6D is).

Mivel EA-6A-ra vékkép nem volt szükségem,de az 536-os Intrudernek volt egy szép "nose art"-ja,ismét elkezdtem fabrikálni. Nagyon óvatosan elkezdtem visszabontani a gépet.Futóművek,akna-ajtók,pilonok,apróságok.Szerencsére komolyabb törés nélkül megúsztam.Egyedül az egyil főfutó darabját kellett kifaragni ésösszeházasítani a megmaradt csonkkal.A futó-aknából hosszas farigcsálással eltávolítottam a fölösleges futószár-maradványt és kialakítottam a csarlakozó csap helyét.Az átlátszó darabokat azonnal papírzsebkendőbe csavartam és félreraktam.

A géptestről és a többi alkatrészről lemarattam és lemostam a fölösleges festéket.Hozzáfogtam az átalakításhoz.A függőleges vezérsík tetejéről levágtam a fölösleges dudort(az eredeti gépen itt plusz elektronika van),majd sztirol lapokkal kipótoltam a verérsíkot.Utána tömíteni és csiszolni kellett néhány helyen,hogy eltüntessem a szétbontás és a pótlás nyomait.Az összeállítás és a festés könnyen ment.

A matricázásban ismét volt egy csavar, ezen a gépen bordós-pirosas századjelzés volt.Az eredeti alapján matricalapra kimaszkoltam a körvonalakat és lefújtam a mintát.Száradás után vékony ecsettel belefestettem a Gyalogkakukk sötét csíkjait és a fehér szemét. Az AJ betűknek nagy pacákat festettem szórópisztollyal,majd a széleit kihúztam vékony ecsettel.Amikor az egész megszáradt,kapott egy réteg lakkot.Utána már csak körbe kellett vágni és mehetett a gépre a többi általános jelzéssel együtt.

Hátra volt még a nose art.Ez a radarkúp bal oldalán volt,a fő motívum egy szív,benne: heartless.A szív tetején pedig mi más lehetne,mint egy fekvő,mezítelen hölgy.Fogalmam sincs,hogy milyen készletből,de volt szív is,hölgy is a maradék matricák között... Ezután már csak a szokásos apróbb részek felragasztása volt hátra.Ezt a gépet szándékomban állt minél előbb harcba küldeni,azért szedték le a rögzítő láncokat,a kiszolgáló személyzet pirosruhás katonái pedig az utoló ellenőrzést végzik a felfüggesztett fegyverzeten.

Légi utántöltés Az 542-es KA-6D Tanker "VA-36 Roadrunner" A légi utántöltést végző Intruder–t egy barátomtól kaptam már összeállított, de eléggé „leharcolt” állapotban. Ez a Hasegawa ősi készlete,"Aircraft In Action Series".Eredetileg A-6E, pozitiv panelvonalakkal és elnagyolt alkatrészekkel.Nagyon jó,legalább a parkoló gépek felhajtott szárnyai után be tudom mutatni repülési helyzetben is.

Kicsit visszabontottam,leszedtem egy csomó festéket,ragasztót... Az átalakítás során sztirollapokból összeállítottam a „D” változat műszerfalát és felragasztottam kabintető belső felére a kezelőszerveket és a belső világítás lámpáit.Bekarcoltam a törzs és a szárny panelvonalait. A fülke új műgyanta üléseket kapott, ahol helyet foglalhatott a pilóta és az operátor. Felragasztottam a gép hasába beépített töltőberendezés csövét,amit méretre vágott műanyag csőből alakítottam ki,bele pedig méretre vágott, bevagdosott átlátszó fóliakarikát nyomtam,utánozva a behúzott töltőkosarat.Kifaragtam és beragasztottam a hiányzó futóműakna-ajtókat.A töltőkonténert egy kissé dundira sikerült selejt póttartályból, a csővezetéket 1 mm-es fémhuzalból, a töltőkosarat átlátszó fóliából készítettem el. A jellemző kidudorodásokat tömítőpasztából formáztam meg, a pörgő légcsavar átlátszó fóliakarika,amire fekete szeszes filccel rajzoltam meg az elmosódott,pörgő légcsavartollakat. Addig keresgettem az alkatrészek között, amíg nem találtam négy egyforma póttartályt,amit a bevetésen levő tanker állandóan hordoz. Tanulmányoztam a töltőkről készült fényképeket, a Verlinden-kiadványban megadott FS-számokat. Az egész gépet lefestettem és fotók alapján neki álltam koszolgatni.A legtöbb tankeren a Navy szinte mindegyik szabvány-színe fellelhető. Hiába,ezek a legidősebb gépek. Különböző árnyalatú festékeket, grafitot és szárazecsetelést alkalmaztam. Erre a gépre az Italeri kiváló matricalapjáról és egyéb helyekről összeollózott jelzéseket helyeztem fel. Mire elkészült a KA-6D, felfedeztem egy Fujimi katalógusban…

A 410-es F/A-18C Hornet VFA-87 "Golden Varriors" az Italeri 016 kat. számú készlete.

Sajnos csak a doboz felnyitása után jöttem rá, hogy az olasz cég egy régi,valószínűleg a 161. számú készletéhez mellékelt új, de elég kevés jelzést tartalmazó matricalapot.

Az egész makett olyan...nem tetszik.A legjobb a futómű,de az meg most nem kell... Egyébként pozitív a lemezosztás, de legalább jó az alak- és mérethűség, valamint alacsony ár jellemzi. Összeállítás előtt kivágtam az utántöltőcső helyét és a nyílás belső részébe egy 2 mm vastag sztirolcsíkot ragasztottam. A pilótafülke részletezését nem vittem túlzásba, hiszen a kabintető zárva, a katapultülésben pilóta… Az összhatást még éppen megfelelőnek ítéltem.

Az Italerire „jellemző” néhány kisebb pontatlansággal,tömítőanyag után kiabáló réssel találkoztam, de ez nekem nem szokott álmatlan éjszakát okozni… Egyébként az összeállítás a megszokott rendben haladt.Maszkolás,festés. A század gépének függőleges vezérsíkjainak külső felületein látható indiánfejeket átlátszó matricalapra festettem meg vékony ecsettel, a belső oldalakon látható A J betűk és a törzsön levő dárdák pedig Letraset betűkből és csíkokból készültek. Mivel a Darázs bevetésről visszatérőben van, a fő fegyverfelfüggesztő pilonok üresek, de légiharcba nem keveredett, mert két Sidewinder látható szárnyak végén. A KA-6D kiengedett utántöltő csövének végét úgy hajlítottam meg,hogy a Hornetbe beragasztva imitálja a kinyitott utántöltő-csonkot.Erre pillanatragasztóval fixáltam egy méretre vágott tejfölös pohár darabot,takarólemez gyanánt.Mindkét gép súlypontjába injekciós tűvel lyukat fúrtam,majd vékony damilszálat ragasztottam be,amivel a diorámát borító üvegvitrin felső lapjához ragasztottam a gépeket.

A fedélzet Amikor körvonalazódott,hogy öt gépet kell elhelyeznem,kivágtam a kőrvonalaikat papírból és elkezdtem pakolgatni a konyhaasztalon.A 201-es Tomcat helye volt a leghúzósabb,hiszen a felhajtott lángterelő előtt kellett,hogy elférjen. Végül feleségem rovó pillantásaitól kisérve sikerült bezsúfolni 42x67cm-be. Léptékarányos rajzról 1 mm-es sztirollemezre szerkesztettem a fedélzet engem érdeklő részletét, majd bekarcoltam a lift kőrvonalát.A felhajtott lángterelő helyét kivágtam és a szükséges mértékben kiméllyítettem az akna helyét.Sztirol lemezből elkészítettem az akna oldalait,alját.Öntőkeret-darabokból és sztirol tömbökből kifaragtam az emelőszerkezetet. A lángterelőt szintén szirol lapból és csíkokból állítottam össze.Bejelöltem és fúróval kiméllyítettem a vízlevezetők helyét.Az ötágú csillagokat,amik részben fedik a nyílásokat Kiss Csaba maratta rézből. Többszöri maszkolással lefestettem a fedélzetet,a lángterelőt és a figyelmeztető csíkokat. A fedélzeten látható Carrier Tractort, néhány figurát, két darab keréktuskót és egy vonórudat a Fujimi Back-Up Series No1 készlete tartalmazza. A további szükséges vonórudakat és keréktuskókat húzott szálakból és sziroldarabokból készítettem el, majd lefestettem az adott színekkel és Gun Metal-lal, valamint alumíniummal koptattam. További figurákat és pilótákat egy régi,ragaszthatatlan Esci készletéből kaptam, a gépekben ülő pilóták pedig műgyanta másolatok. A Fire Tractor saját gyártmány, sztirollemezekből készült, a kerekei műgyanta másolatok. Fényképek alapján részleteztem, majd festettem le. A gépeket rögzítő láncok vékony rézdrótból csomózással készültek,a racsnis feszítőszerkezeteket tömítőanyag-pöttyökkel imitáltam.


Képgaléria










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!